ALKOTMÁNYOZÁS: TÉNYLEG KERGET MINKET A TATÁR?

Jelenleg Magyarországon alkotmánia van. Alkotmányozunk, alkotmányozunk de nem tudni pontosan ki, kivel, hol és hogyan, hanem csupán azt, hogy kerget a tatár és villámgyorsan kell új alkotmány. Országunk erős embere szerint azért kerget a tatár, mert most abban az áldott kivételes helyzetben vagyunk, hogy a kormánypárt minden politikai ellenállást elsöprő parlamenti többséggel rendelkezik, e nélkül pedig elképzelhetetlen új alkotmányt létrehozni, mivel feltételezhetően a kormány és az ellenzék nem képesek egyetérteni a fontos kérdésekben. Ez az érvelés akkor lenne helytálló, ha mindenképpen a pártpolitikusokr akarjuk bízni az alkotmányhozást és nem egy független, a választópolgárok által kijelölt testületre. Mert, ugye, lehet ilyen is, mint ahogy olvashattuk már itt:

http://mr-moto-velorex.blogspot.com/2011/01/az-izlandi-pelda.html Most egy másik ilyen példát szeretnék bemutatni, a Genf kanton-köztársaság (Svájc) alkotmányhozását, ami szintén most zajlik.

Svájcban minden „kanton” (összesen 26 van) saját kormánnyal és alkotmánnyal rendelkezik. Genf kanton –amely egyben köztársaság is- alkotmánya 1847-ben jött létre és 1999-ben felmerült először, hogy talán érdemes lenne egy modern alkotmányt létrehozni. Akkoriban, a parlamenti pártok nem tudtak egyetérteni a témában, de 2008-ban egy polgári csoport kezdeményezése eredményeként létrejött egy alkotmányozási törvényjavaslat, amely részletesen előírja miként jöhet létre egy új alkotmány. Ez a törvényjavaslat a rég bevált svájci szokás szerint népszavazás elé került és megnyerte a genfi polgárok tetszését.

A népszavazás által elfogadott új alkotmányozási törvény szerint egy 80 tagú alkotmánygyűlés készíti elő az új alkotmányt, a gyűlés tagjai pedig népszavazás alapján vannak kijelölve olyan listákról, amelyeket mind a politikai pártok, mind a polgári egyesületek javasolhatnak. Az alkotmánygyűlés tagjai azokból a listákból kerülnek ki, amelyek a szavazatok legalább három százalékát élvezik. Összesen 18 politikai párt és polgári egyesületek vettek részt 2008-ban ezen a népszavazáson és 527 ember közül választhattak 80 alkotmánygyűlés tagot a genfi polgárok. A már előzőleg népszavazás által jóváhagyott alkotmányozási törvény alapján, az alkotmánygyűlés rendelkezésére 4 év áll, hogy létrehozzon egy alkotmánytervet, amit a parlamentnek jóvá kell hagyni, utána pedig a polgároknak is, egy újabb népszavazás útján. Ha a parlamenti pártoknak nem sikerül megegyezni az alkotmánygyűlés által készített alkotmánytervről, az alkotmányozási törvény szerint egyedül a népszavazás dönt.

Az alkotmányozási törvény részletesen meghatározza az alkotmánygyűlés működését, amely független a politikától, valamint önálló költségvetéssel, titkársággal és elnökséggel rendelkezik. A törvény szerint, az alkotmánygyűlésen belül 5 különböző bizottság végzi párhuzamosan a munkát, a következő témák keretében: általános kérdések és polgári jogok – politikai jogok – a három hatalmi ág – területrendezés és külkapcsolatok – állami hatáskörök, feladatok és finánc. Miután megalakult a genfi alkotmánygyűlés 2009 májusában, elkezdődött a komoly munka. A gyűlés nem csupán zárt ajtók között dolgozik, hanem különböző polgári és szakmai csoportokkal konzultál folyamatosan, beleértve a Genfben élő idegen nemzetiségű polgári köröket és a szomszédos kantonok, illetve a szomszédos francia területek polgári egyesületeiket és kormányaikat. Mindez nem kis munka, valóban kell hozzá sok ember, négy esztendő és persze egy komoly költségvetés. Az alkotmánygyűlés 2012-ben terjeszti a genfi parlament és választópolgárok elé az alkotmánytervet. Közben, a munkát figyelemmel kisérik a helybeli médiák és maga a gyűlés is részletesen tájékoztatja a lakosságot a honlapján (http://www.ge.ch/constituante/welcome.asp), valamint a polgári csoport aki kezdeményezte az új alkotmány létrehozását havonta jelent a lakosság felé saját honlapján (http://unenouvelleconstitutionpourgeneve.ch/). Itt olvasható például a februári tájékoztatás az alkotmánygyülés részéről: http://www.ge.ch/constituante/doc/newsletter/La_Lettre_de_la_Constituante_N8_02_11.pdf

Idén januárban, az alkotmánygyűlés befejezte az új alkotmány előtervezetét, amit március végéig a lakosság elé terjeszt egy nyitott polgári konzultáció keretében. E konzultáció során mindenki nyilatkozhat szóban vagy írásban az alkotmány előtervezetéről, a nyilatkozatokat pedig figyelembe veszi a gyűlés, a munka következő fázisában. Jelenleg tehát, két hónapig, az alkotmánygyűlés arra összpontosít, hogy minden érdekelt polgár véleményét kikérje az új alkotmány előtervezetről, hogy aztán e szerint létrehozza az alkotmánytervet a következő két évben, amely aztán a parlament és a népszavazás elé fog kerülni.

A genfi példából azt láthatjuk, hogy nem feltétlenül szükséges politikai pártokra bízni az alkotmányhozást és, hogy egy politikailag független alkotmányhozásban mekkora döntő szerepe van a polgároknak, akik népszavazás útján nem csak kijelölnek egy független alkotmányhozó testületet, hanem a végén döntenek arról is, hogy elfogadják vagy sem az új alkotmányt. Ezt nevezik demokráciának Svájcban. Hogy Magyarországon miért nem lehet ilyesmi? Elsősorban azért, mert nálunk nem illik beavatni a polgárokat a fontos döntésekben (de még a kevésbé fontosabbakban sem), vagyis nálunk nem politikailag korrekt a népszavazás. Aztán talán azért is, mert nálunk jelenleg elfogadhatatlannak tűnik a hatalom számára az, hogy egy új alkotmány létrehozása ne csak az ő kormányciklusához kapcsolódjon, hanem esetleg még a következőhöz is. Egyes rossz nyelvek szerint az is benne van a pakliban, hogy nálunk az átlag polgár véleménye csak akkor számít, amikor éppen kormányváltás van. A genfi demokratikus alkotmányhozás hét esztendőt vesz igénybe és persze közben nem kevés konzultálást a polgárokkal, mert arra felé úgy gondolják, hogy nem illik elfuserálni valamit, aminek számos generáción át kell garantálni a demokratikus kereteket. Igaz, nem mindenkit kerget a tatár…

mézesmózes