Hollywood átlátszó pszichológiai háborúi

Habár sokan úgy érezzük, „bennünk” már más szelek fújnak, és egy ideje megváltozott az életünk, akkor sem tagadhatjuk le a kort, amiben felnőttünk, amiben szocializálódtunk, vagy amiben megöregedtünk. Ez a megállapítás egyrészt – saját magunkat megmosolygó – önkritikához vezet, másrészt annak felismeréséhez, hogy nem mindig láttunk (!) úgy, ahogy ma. Kár lenne tagadni! Kortársaink jelentős részével együtt sokunkat magával ragadott a „rendszerváltás” következtében benyomult nyugati világ eszmerendszere, látszólagos ideologizált szabadsága, és bizony ettől a hirtelen ránk tört „fényűzéstől” sokan nem láttuk, hogy kik és miért mozgatják a reflektorokat. Sokunkat megtévesztett az amerikai minta!
Ez a hosszú bevezető után elérkeztünk az életünket – nyugodtan mondhatjuk – mérgező nyugati eszmerendszer sokunkat álomvilágba ringató egyik fő fegyveréhez: a filmiparhoz.
Ha valaha létezett valódi háborúkat támogató sikeres ideológia, akkor a hollywoodi filmgyártás kiagyalóit nyugodtan hívhatjuk aranyérmesnek ebben a kategóriában. Talán nem tévedünk nagyot azzal a kijelentéssel, hogy az elmúlt évszázadban százmilliók életét befolyásolták észrevétlenül (!) Los Angeles hegyei közül kikerülő produkciók, melyekkel megalapozták a „demokrácia” – azaz a háttérhatalom – aktuális hódításához szükséges ideológiai alapot.

Azonban mára Hollywood pszichológiai háborúi átlátszóakká váltak. „A király meztelen”.

A történetéről röviden: A hollywoodi filmgyártás az 1910-es évektől kezdve meghatározó eleme a filmiparnak, útja során Amerika és a világ filmgyártásának fővárosává fejlődött. 1920-ra Hollywood éves termelése elérte a 800 filmet. A 30-as években föllépett egy bizonyos igény a kormányzat részéről a filmek cenzúrázását illetően. Ettől kezdve minden forgatókönyvet előbb jóvá kellett hagynia a Produkciószabályozó Igazgatóságnak (Production Code Administration – PCA), s csak az után filmesíthették meg. Ezek a szabályozások is elősegítették a gazdasági fellendülést, s a néhány nagy stúdió ellenőrzését (!) a filmipar felett. A következő évtizedben Hollywood hihetetlen sikereket produkált, s külföldön forgalmazott filmjei a világon forgalmazott összes produkció 65%-át tették ki. Hollywood neve azonosult a csillogással és azzal a varázslattal, amit amerikai filmnek neveznek. És még valami mással is…

Látni fogjuk, hogy Hollywood már az egészen korai időktől kezdve berendezkedett arra, hogy az épp aktuálisan folyó hódításokhoz igazodóan, azokat igazolva (!) megteremtse a szükséges ELLENSÉGKÉPET. A recept minden korban tökéletesen ugyanaz… Kezdjük az elején!

Indiánok. A filmgyártás hajnalán javában folyt az amerikai földrész még élő őshonos indián kultúráinak, élettereinek kiszorítása, de eddigre már megtörtént az emberiség egyik legförtelmesebb eseménye, az indiánok elleni valódi népirtás. Ezt a tényt az álomgyár mesterei, a honfoglalók igyekeztek a szükséges ideológiákkal megmagyarázni, vagyis elferdíteni, ez pedig abban nyílvánult meg, hogy szinte az összes „western” film a hős cowboyok küzdelméről szól a vérszomjas, gonosz, skalpoló indiánok ellen.
Mielőtt rátérnénk konkrét filmelemzésekre, az előzőekben megalapozott látásmóddal szaladjunk végig az elmúlt század aktuális mumusain! Akik ellenkeznek, amikor Hollywood manipulatív, negatívan befolyásoló, félelemkeltő erejéről hallanak, most elgondolkodhatnak.

Németek. A gyarmattartó Anglia, és az azzal tulajdonképpen szövetséges USA elitjének gazdasági – és a kapitalizmus felsőbbrendűségébe vetett hitéből fakadó ideológiai – érdekeit igencsak sértette az ezeket magasan meghazudtoló német nemzetszocializmus által hajtott gazdasági motor és annak gyors sikere. Érthető módon ezt a – nyugati elit által kreált társadalmi kép („demokrácia”) hatalmát meghazudtoló – sikeres alternatívát örökre száműzni szándékoztak a Földről. Ennek érdekében a II. világháborút követően, de talán már az azt megelőző időktől kezdve jó néhány évtizedig a háborús filmekben a németek „kapták” a főgonosz szerepét. Ezen nincs mit szépíteni, ~99%-ban nácik elleni rettegésre épültek ezek a filmek.

Oroszok. Idővel a németeket részben felváltotta az oroszoktól való félelem (keltés!), ezért – részben jogosan – a németek mellett/után az oroszok lettek az amerikai filmek főmumusai. Generációk nőttek fel a német fekete egyenruhások, és az orosz kémekről való félelemben! Félreértés ne essék, természetesen sem a németeket, sem az oroszokat nem akarom mentegetni, de az elemzés szempontjából érdemes megfigyelni a produkcióban ellenük keltett hihetetlen gyűlöletet, amely egészen koragyermekkortól kezdődően határozta meg a nyugati társadalmakban felnőtt emberek világnézetét, azaz kiket kell gyűlölni! Ez az igazi rasszizmus!

Vietnámiak. Ezt talán nem kell magyarázni, minden hollywoodi vietnámi háborús filmben a hazájukat védő ázsiaiak lettek a kis sárga ördögök… elterelve a figyelmet a tényről, hogy tulajdonképpen az amerikai katonák mi a lófsz.t is kerestek ott?! Sőt ezekben a filmekben rendszeresen az oroszok jelennek meg, mint fegyver-támogatók, tehát egy filmben rögtön megjelenhet két utálandó nép is. Történelmileg talán igazolható ez az utóbbi felvetés, de ha már itt tartunk tisztázandó az is, hogy pontosan milyen amerikai fegyvergyáraknak, vegyigyáraknak (MONSANTO) volt érdeke a háború elhúzódása, valamint az is, hogy a CIA mit profitált a hadsereg által kiépült drogkereskedelemből…

Arabok. Egy nagy ugrással elérkeztünk a már a látszatra sem ügyelő – demokratikus – háborúkhoz, a Közel-keletre. Elenyésző azon filmek száma, amelyekben a civil lakosságot rettegésben tartó, robbantgató terroristákat NEM arab származású színészekkel játszatják. Az Öböl-háborúról szóló filmek és sorozatok skáláján sem igazán találni olyat, amelyik a hazájukat védő lakosok szemszögéből mutatná be a valódi agresszort, a valódi hódítót. Miután kiderült, hogy nem találtak semmilyen tömegpusztító fegyvereket Irakban, az azokkal való riogatás okafogyottá vált, ezért kitalálták, hogy demokráciát kell építeni ott… Az újabb filmek már ezen utóbbival ideologizálják a gyarmatépítő megszállást. A nukleáris fenyegetéssel való riogatást pedig áttették egy országgal keletebbre…

Kínaiak. Láthatóan a kínaiakkal óvatosabban bánnak a nyugati szemfényvesztő trükk-mesterek, ennek talán az az oka, hogy a távol-keleti ország kezében lévő amerikai állampapír-állomány összege ~844 milliárd dollár, valamint jelentős gazdasági erővel rendelkeznek a kínai mamutcégek az „álomföldrészen”. Ettől függetlenül hol lenézően mosogatófiúként, hol becsempészett szerencsétlenként, hol kínai maffiaként vannak ábrázolva a filmekben ferdeszemű embertestvéreink. Ők az egyik legfrissebb ellenségkép, de azért még csak finoman adagolják a közvéleménybe.
Lehetne még folytatni a felsorolást, de részben fentiek alátámasztására, illetve egy tágabb világszemlélet elérése érdekében nézzünk néhány konkrét példát!

Ryan közlegény megmentése
A második világháborút feldolgozó filmek közül talán ez az eddigi leghatásosabb film, látványát tekintve legalábbis biztosan, azonban... Nincs az a mozi néző, aki az első húsz perc elteltével ne gyűlölné szívből a németeket! Soha nem látott élethűséggel vágják az arcunkba a képet, miszerint a jól védett vastag bunkerek fedezéke mögül a német katonák halomra lövik a „szerencsétlen” amerikai partraszállókat. A bakáknak tényleg rossz napjuk volt ez tény, de a háborúért egyedül a németeket okolni az bűn, ebből a filmből pedig sütött ez a gyűlölet – ami talán nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük a rendező származását.
Nem annyira a filmhez tartozik a kérdés, de ideje átértékelnünk a tanultakat: ki kezdte a második világháborút? Viktor Szuvorov orosz szerző nagyon messze vezető kérdésre ad döbbenetes választ. Ha igaza van, minden 65 évesnél fiatalabb történelemkönyvet újra kellene írni, és a francia gazdáknak minden év június 22-én meg kellene köszönniük a németeknek, hogy nem kellett TSZ-be vinni a földjeiket.
A kérdés: ki kezdte a második világháborút? Szuvorov szerint a Szovjetunió részéről hosszú távú, ideológiailag megalapozott támadási szándék létezett. Az ˝M-nap˝ c. művében a szerző feltárja, hogy a hitleri Németország ellen pontosan kitűzött időpontra, jól megtervezett támadási előkészületek történtek. A zsidó Sztálin vezette Szovjetunió 1939 augusztusa óta, fegyverkezési és hadi stratégiai tevékenységét következetesen egy 1941 júliusában Németország elleni támadó háború megnyitására irányította. A Vörös Hadsereg 1941-ben elszenvedett vereségének döntő okát a szerző abban látja, hogy a Wehrmacht támadása akkor lepte meg a Szovjetuniót, amikor az minden erőfeszítését a hamarosan bekövetkező M-napra összpontosította, azaz támadni akart, letarolni Európát - ezért védekezésre nem volt felkészülve…

Indiana Jones
Bár nagyon szeretem ezeket a filmeket, és oldalakon keresztül lehetne elemezni a sorozatot, de e helyett csak két dolgot említek, ami a cikkhez illeszkedik. Az egyik, hogy – mint egy jó összefoglaló - ezen sorozat minden részében megjelennek az utálandó ellenségek: az elsőben az elején az inka, majd a németek (zsizsik Spielberg szerint a németek elleni harc = a sátán ellenivel), a másodikban az angol-szász és zsidó uralomtól megszabadulni látszó indiaiak, a harmadikban megint a németek egy kis arab segítséggel, a negyedik részben az oroszok és a földönkívüliek! Ezen utóbbiról még később lesz szó miért érdekes.
A másik említésre méltó szál az ereklyékkel kapcsolatos ferdítések. A Frigyláda mint szuperfegyver – tipikus zsidó világuralmi álom, a bölcsek köve, mint gonosz áldozati kő, a Grál mint csodakehely, ami a kincskeresők nagy bánatára már kiderült, hogy nem egy tárgy, hanem egy ősi tudás, bölcselet és vérvonal mely Nimródtól indul. Valójában a sok izgalom, látvány, tréfa mögött tehát ezekben a filmekben is egy nagyon tudatos gondolat-formálás történik a materializmus jegyében.

300
Zack Snyder filmje, a 300 a thermopülai szorosban zajlott ütközetre utal, ahol Kr. e. 480-ban 300 spártai katona szállt szembe I. Xerxész többezres perzsa seregével.
Az átlagos amerikai és nyugat-európai néző kijön a moziból, és számára már össze is állt a kép az épp aktuális utálandó gonoszról: a perzsák torzszülöttek, irracionálisak, gonoszak és veszélyesek. Szemben állnak a nyugati kultúra alapjául szolgáló demokráciával és szabadsággal. A perzsák mai leszármazottai Iránban élnek - hoppá. Kik ellen is folyik az utóbbi évek egyik legdurvább ideológiai hadjárata?
Körülbelül a film közepétől elindult a tájékozottabb nézőben egy párhuzamos szál, és mivel állandó megerősítéseket kap, a film végére igencsak zavaró mellékhatássá növi ki magát.
Arról van szó, hogy a perzsák leszármazottai ma nagyrészt Iránban élnek. Az USA és kistestvére pedig a jelek szerint évek óta háborúra készülődik Irán ellen. Ezeket figyelembe véve kicsit másképp látja az ember a történetet – és, igen, a szimulált szörnyeket is.
Iránban a film nagy botrányt kavart. ( http://eletmod.transindex.ro/?hir=8454 ) Ahmadinezsád elnök személyesen is elítélte, egyik kulturális tanácsadója pedig „pszichológiai hadviselésnek” nevezte a produkciót Irán történelme és civilizációja ellen. Hasonló kritikák – bár gyérebben – Nyugaton is felmerültek, itt a politikai jellegű kifogások legtöbbje azonban inkább a film rasszizmusát és homofóbiáját célozta. A perzsák álarcos, piercinges és/vagy eltorzult arcú, mindenféle-fajta teremtmények. Érzékiek, alantasak, artikulálatlan vagy túlvilági hangon üvöltöznek. Királyuk, Xerxész két és fél méteres néger óriás, mozgásából, ékszereiből és a Leonidász megkísértésekor tanúsított viselkedéséből ítélve valószínűleg buzi.
Leonidász maroknyi harcosa tehát hősiesen küzd a szorosban a perzsák kaotikusan sötét tömegével. Foglaljuk össze: a torzszülöttek irracionálisak, gonoszak és veszélyesek. Szerveződési formájuk az embertelen zsarnokság, ami szemben áll a nyugati kultúra alapjául szolgáló (lásd régi görögök, spártaiak) demokráciával és szabadsággal. Namármost, a demokrácia és szabadság védelmében meg kell küzdeni a sötétség ezen erőivel. - erre azonban a demokrácia csak úgy önmagában nem alkalmas. Túl gyenge. Lám, a nem spártai görögök tulajdonképpen csak egy rakás homokos, teljesen használhatatlanok a harcban (vö. az amerikai-francia sztereotípiák szembenállásával az iraki háborúval kapcsolatban).
A gyenge demokratikus szövetségesek mellett ott egy másik akadály: a saját demokrácia. A tanács vén, lassú, gyakorlatilag döntésképtelen, főleg pedig férfiatlan és harcképtelen. A politika megbízhatatlan, gyanús dolog, az ország ügyeit nem bízhatjuk érvelésekre. Ebben a kivételes helyzetben, amikor a szabadság megvédelmezéséről van szó, a demokráciát fel kell függeszteni, és egy keménykezű, igazi vezetőnek kell kézbe vennie az ügyeket – akár a tanács/a lakosság akaratával szemben állva (vö. iraki háború elleni tüntetések).
Ez a keménykezű vezér és az igazság hőse ebben az esetben Leonidász, aki igaz, hogy feláldozza Spárta legjobb fiait a harcban (vö. az Irakban elesett katonák miatti elégedetlenkedés), de ezzel az áldozattal és önfeláldozással egyfelől örök érvényű példát állít, másfelől pedig tényleg lehetővé teszi, hogy egész Görögország – az összes jó szövetséges – csatarendbe álljon, és végül is győzedelmeskedjen. - nehéz azonban tartózkodni az aktualizáló keretezéstől, különösen mikor a film egyik trailere egyenesen „az emberiség első szabadságért vívott harcaként” reklámozza a spártaiak küzdelmét (mióta beigazolódott, hogy Szaddám nem rejtegetett tömegpusztító fegyvereket, a Közel-Kelet ellen folytatott háborút a szabadságért vívott küzdelemnek nevezik). Az elemzés forrása:
http://multikult.transindex.ro/?cikk=5462&nyomtat=1

A Sólyom végveszélyben
Cikkünk szempontjából sokat talán nem érdemes írni erről az egyébként kiváló hangulatú és látványvilágú filmről, melyben kétségtelenül a kitűnően megcsinált zene és hanghatások viszik a pálmát, mindenesetre annyi megjegyezendő, hogy valamiért nem kapunk választ az alapfelvetésre: tulajdonképpen mi a szart keres az amerikai hadsereg egy szomáliai városban? Ugyanis itt van a kutya elásva. A film végére az átlagos néző legszívesebben golyót eresztene minden fekete bőrű emberbe, holott ezek a szerencsétlenek csak a hazájukat védték – bármilyen eszközzel, mégis ők lettek beállítva főgonosznak. Ismerős helyzet, igaz?
Egyébként úgy tűnik Afrika egy reménytelen kontinens. Néhány országot kivéve a fehér ember elvitte a tömegpusztító fegyverek kultúráját az ősközösségi szinten álló természettel harmóniában élő afrikaiaknak, akik így most már nagyon hatékonyan tudják egymást irtani. Ebbe nem kellene sem az ENSZ-nek, sem az amerikaiaknak beleszólni. Hogy mégis miért teszik, arra van egy találó mondás: divide et impera. Lásd pl. mi történik Szudánban, Tunéziában, Egyiptomban, Jemenben, stb. jelenleg. Az összes ilyen esemény mögött az akkád elitek természeti erőforrások megszerzésére irányuló erőfeszítései, vagy a hatalom megtartásának kísérlete húzódhat meg.

Múmia
Erről a filmről tényleg nem érdemes sokat megemlíteni, mindössze annyit, hogy az aktuális gonosz itt a piramisokat építő egyiptomi őskultúra, amelyről hogy-hogy nem épp mostanában kezd kiderülni, hogy semmi köze a jelenlegi lakosokhoz, viszont annál inkább köze van a ragozó nyelvű szkíta ősnéphez. Hát dobjuk be a közönségnek, hogy ezek a mumifikált arcok micsoda sötét egy társaság volt!

Mulan
Ez egy mese, amiben a fő ellenség: a hunok! No comment.

Attila, Isten ostora
Magyarként nehéz erről a filmről nyugodt szavakkal beszélni. Nem is a történelmi pontatlanságai miatt, nem is a színészi teljesítmény miatt, vagy egyéb filmhibák miatt, hanem mert iszonyatosan elferdítve mutatja meg a – történelemkönyvekből is rendszeresen kifelejtett – hunok magas-kultúráját. Barbároknak ábrázolva, egymással állandóan háborúzó ősközösségi szinten élő törzsekként bemutatva, Attilát szörnyetegnek tálalva nem is alakulhat ki más vélemény a kevésbé tájékozott nézőben, mint a hunok lenézése, utálata. És ha ezek után még véletlenül megnéz egy olimpiai közvetítést, ahol észreveszi az épp nyertes úszóbajnok trikóján szereplő HUN rövidítést, akkor már össze is állt a „kívánt” kép a fejében.

Argo.
Bár nem konkrét Hollywood-i alkotás, de „szellemiségét” tekintve idesorolandó, és sajnos nem csak a zsidó rendezője miatt. Még ebben a jelentéktelennek tűnő „magyar” akció-vígjáték filmben is hihetetlen mennyiségű ideológiát rejtettek el! Hogy mi köze van ennek a filmnek a nyugati elithez? Mindössze annyi, hogy a napjainkban egyre inkább ismeretessé váló tényt – miszerint a magyar a Kárpát-medence ősnépe – igyekeznek totálisan meghazudtolni azzal, hogy egy rómaiak által legyőzött barbár (Decebál) kincsét hajkurásszák a film „hősei” ország szerte – azaz készen is van a történelemhamisítás: itt csak római volt és barbárok. A filmben egyébként szinte végig magyar-gyalázás folyik. Miért is? Azért, mert amikor végre köztudottá válik majd Európa valódi történelme, akkor a hazugságokra épülő nyugat kártyavárként omlik össze. S talán az sem véletlen, hogy a főgonosz itt is egy német…:)

Újabb alkotások: The eagle (a sas)
http://www.hollywood.com/trailer/7728387/The_Eagle_Trailer
A rómaiak küzdelme a barbárok ellen. Már megint. Nem unják még? Ez lejárt lemez srácok, bár tudvalevő, hogy a nyugati típusú demokráciák Rómától (és a görögöktől) eredeztetik magukat, de azért ne felejtsük már el, hogy a görög Nagy Sándor kérészéletű Birodalma, és Róma volt az USA féle imperialista globalizáció prototípusa. A római jogról is inkább rosszat vagy semmit, mert az erre épülő jogrendszer már igen messze áll bármiféle morális, emberi igazságszolgáltatástól.

Érdemes egyébként végiggondolni a szimbólumok területén is, hogy mi a helyzet. A nyugati világ madara a sas, a keletié a sólyom. Meg kell nézni, hogy melyik országok szimbóluma a sas madár, és melyiké a sólyom, és már meg is találtunk egy törésvonalat…
Egyébként még az olyan ártalmatlan mesékben is, mint a Csingiling, vagy a Vadgalambok, a sólyom FŐELLENSÉGKÉNT jelenik meg! Véletlen lenne?

Zöld zóna
Nevetséges módon ez a film arról szól – amit már mindenki tud -, hogy Irakban semmilyen tömegpusztító fegyvert nem találtak, de ezt igyekeztek elkenni – ez amolyan eső után köpönyeg? Wikileaks előzménye? A szánalmas próbálkozás továbbmegy és pont a CIA-t állítják be arra a szerepre, amelyik nyílvánosságra akarta hozni, hogy a háborús indok alatt valójában sosem volt talaj… Pont a CIA, amely szinte egymagában felelős a közel-keleti destabilitásért, többek közt mivel létrehozta, később pedig finanszírozta az al-kaidát?!

UFO filmek
A mostanában divatos UFO-s riogatásoktól hemzsegő filmeket is érdemes talán komolyabban venni, mert nagyon úgy néz ki, hogy új ellenségképet kezdtek kreálni nekünk – a földönkívülieket. Talán Hollywood agytrösztjei pontosabb információkkal és talán kapcsolatokkal rendelkeznek a bolygónkat vélhetően megfigyelő – még nem tudni jó- vagy rosszindulatú földönkívüliekkel, mindenesetre az ellenük folyó érzéseket elkezdték betáplálni.
Sőt az egyik ilyen filmben a gonosz földönkívüliek hogy-hogy nem sumér nyelven kommunikálnak. Érdemes megjegyezni, hogy a sumér nyelv 56 nyelvtani sajátosságából a magyar nyelvben 53 szerepel. A Párizsi Sorbonne egyetem kutatói állapították meg, hogy a világ mai nyelvei közül a magyar az egyetlen nyelv mely szavaiban 68 % -ot őrzött meg az ős-etimonokból, azaz az emberiség ősnyelvének őselemeiből, míg pl. az angol 4%-ot.
Csodálkozunk még, hogy az egyre szélesebb körben terjedő kutatási eredmények alapján a filmgyárak urai pont a magyarok egyik őseinek számító sumérok ellen kezdik hangolni a közvéleményt?

Azonban nem csak ellenségképet állítanak fel a nézők millióinak, hanem az elit számára fontos dolgok elfogadtatását is beépítik a műsorokba. Jó példa erre a már mesékben is megjelenő chemtrails – mérgező kondenzcsíkok – melyek esetében már a gyerekkorosztállyal kezdik elfogadtatni, hogy ezek a dolgok természetesek – pl. a Túl a sövényen c. animációs filmben. (A molekuláris terrorizmusról bővebben pl. itt:
http://video.xfree.hu/?n=szuromieszter|2127fcf2a3555b8b51c30d7544646476 és itt:
http://www.eva777.com/vilagvege-magazin

Hollywood tehát a tulajdonosai – a nyugati háttérhatalom, globalista elit, világuralmi bankárklikk, tök mindegy hogy hívjuk – érdekében manipulál, méghozzá nem kispályán, hanem láthatóan generációkon keresztül, kerek egy évszázada!
Talán nem véletlen az az egybeesés sem, hogy az emberi tudat IRÁNYÍTÁSÁRA szakosodott druidák varázspálcáikat mindig magyalfából (angolul Holly wood) készítették. Ezek szerint innen a találó név…

És most gyorsan összegezzük csak a filmek által súgalt fő „ellenségek” egy számunkra nem elhanyagolható csoportját:
- indiánok (íjfeszítő turáni – szkíta leszármazottak)
- németek (bár árják, de komoly őseredet kutatást kezdtek el, ezt meg kellett állítani)
- oroszok (egy részük szkíta utódnépekből alakult)
- sumérek (ősi szkíta „mellékág”)
- hunok
- magyarok
Remélem lassan összeáll a kép emberek, hogy valójában kik ellen zajlik a pszicho háború.

De hogyan tudunk „profitálni” abból, ha már látjuk a „meztelen királyt”? Először is elmondjuk másoknak. Nem egyszer tapasztaltam, hogy miután elmondtam hasonló jellegű észrevételeimet, kezdetben bárgyú tekintetek fogadtak – majd néhány perc múlva meglett az eredmény: „baszki, ez tényleg így van!”. A következő percben már nagyban gépeli be a kapott felvilágosítást, és adja tovább. Ez a kulcs, emberek. Nem kell mindig pofon, vagy vizesvödör, néha elég egy csettintés is az ébresztéshez.
Másodsorban pedig igyekezzünk leszokni a TV-nézésről, vagy ha ez még nem megy, legalább vegyük fel a kritikusan gondolkodó „szemüvegünket” és úgy szemléljük ezeket az alkotásokat, lehetőleg nem bebiflázva mindent, ami bennük elhangzott, mert nem biztos, hogy igaz.


2011. február 16.


TT