BOLDOG SZÜLINAPOT, MISZTER R.!

A híres brit orvosilap „Lancet”-ben jelent meg nemrég egy figyelemreméltó tanulmány. Mivel nem vagyok befizetője a lapnak, nem ismerem a tanulmány részletes eredményeit, csupán azokat amiket a brit lapok közöltek. A tanulmány a munkanélküliség és az öngyilkosság közti statisztikai összefüggést vizsgálja tíz európai országban 2007 és 2009 között, valamint azt, hogy ezekben mennyire fejledtek a munkanélküliek felé nyujtott szociális támogatások és a mentális (pszichologiai, pszichiátriai) egészségügyi rendszer. A megfigyelt tíz európai ország két csoportra van osztva: Anglia, Ausztria, Finnország, Görögország, Írország és Hollandia, akik mind 2004 előtt csatlakoztak az Európai Unió-hoz, valamint Csehország, Lituánia, Magyarország és Románia, akik 2004 után csatlakoztak (ők az „új tagállamok”). Azért szerepelnek ezek az országok a tanulmányban, mert részletes statisztikai adatokkal rendelkeznek a munkanélkuliséggel, szociális rendszerrel és öngyilkossággal kapcsolatosan.

A kutatók abból indultak, hogy mind a tíz megfigyelt országban 2007-ben kezdődött jelentősen növekedni a munkanélküliség, ahogy kitört Európában is a (mesterségesen keltett de immár jócskán elvadult) „gazdasági válság”. Párhuzamosan a munkanélküliség növekedésével, egyidőben kezdett növekedni a 65 évnél fiatalabb felnőttek öngyilkossági rátája is… kivéve Ausztriában, ahol a növekedő munkanélküliség ellenére is tovább csökkent az öngyilkosságok száma. A tanulmány első megállapítása tehát az, hogy a növekedő munkanélküliséget párhuzamos öngyilkosság szaporodás kiséri, kivéve Ausztriában.

A tanulmány második megállapítása az, hogy az öngyilkosságok száma arányosan növekedik a munkanélküliséggel. A tíz megfigyelt ország közül Lituániában és Görögországban növekedett leginkább a hívatalos öngyilkossági ráta, 17 százalékkal, ezután pedig 13 százalékkal Írországban. Ausztrián kívül minden megfigyelt országban együttesen növekedett a munkanélküliség és az öngyilkosságok száma, ezutóbbi minimum 5 százalékkal, maximum 17 százalékkal. Nem állnak rendelkezésemre a magyar adatok, de eszerint valahol 5 és 13 százalék volt nálunk 2007 és 2009 között az öngyilkosságok hívatalos (a Világ Egészségügyi Szervezet adatai szerint) növekedése.

A tanulmány harmadik megállapítása az, hogy a munkanélküliség növekedését annál erősebben követi az öngyilkosságok szaporodása, hogy rosszabb a szociális ellátás és a (főleg mentális) egészségügyi rendszer. A tanulmány szerint, az a legjobb módszer a gazdasági válsághoz kötött öngyilkosságok száma csökkentéséhez, hogy az állam fokozza a szociális ellátásokat és többet költsön a mentális egészségre is, a munkahelyteremési programokkal párhuzamosan. A tanulmány szerint ez az, ami miatt egyes országokban jóval többet gyilkol a munkanélküliség és ami megmagyarázza az osztrák kivételt, ugyanis Ausztria a tíz megfigyelt államok közül a legjobb szociális ellátási és mentális egészségügyi rendszerrel rendelkezik. Van azonban egy másik kivétel, amit a tanulmány szerint nem lehet így megmagyarázni: Fínnország. Ott ugyanis növekedett a munkanélküliség, mint ahogy a többi megfigyelt országban is, de annak ellenére hogy kiváló a fínn szociális háló és egészségügyi rendszer, az öngyilkosságok száma is növekedett 5 százalékkal, ellentétetesen az osztrák példával. A fínn kivétel azonban nem cáfolja meg a tanulmányt a szociális háló és az egészségügyi rendszer öngyilkosság-elhárító hatását illetően, hiszen a pszichiáterek már évek óta tudják, hogy a skandináv országokra jellemző napfény hiány erős depresszióhatást gyakorol a lakosság mentálisan sérülékenyebb részén. Nem véletlen például, hogy a magyar pszichiáterek jelentős része a skandináv országok felé vitorlázott el amióta Magyarországon az állam rendszerint kispórolja a pszichiátriát (és általában az egészségügyet) a költségvetésből.

Ha a brit tanulmánynak igaza van és a növekvő munkanélküliség aszerint fokozza az öngyilkosságot, hogy működik vagy sem a szociális háló és az egészségügyi rendszer… akkor bizonyára nemsoká mi leszünk Európa öngyilkosság bajnoka. Nálunk ugyanis az állam a már amúgy is folyamatosan csökkenő adóbevétel javát (O.V. elismerése szerint is a 70 százalékát) a visszafizethetetlen államadósság törlesztésére használja, nem pedig munkahelyek tömegének teremtésére (mondjuk például az állami szektorban) és még kevésbé a (gyakran reménytelen) munkanélküliséggel sújtott polgárok szociális és egészségügyi támogatására, illetve a teljesen lerobbant egészségügyi rendszer helyrehozására. Az öngyilkosság egyébként csak a jéghegy csúcsa ami a munkanélküliség pusztító hatását illeti, sokkal de sokkal nagyobb azok száma, akiknek „nem sikerült” öngyilkos lenni, de szellemileg és gyakran testileg is megtépázva tengetik tovább fájdalmas napjaikat a nagy semmiben és persze azok száma akik a depresszió mocsarába süllyednek. Aztán ott vannak az alkohol és egyéb kábítószer (beleértve az alattomos benzodiazepineket) utonállók is, akiket csak sok szerencsével vagy akarat erővel tudja elkerülni a tartósan munkanélkülivé vált szerencsétlen…

Vajon miféle ember az a politikus, aki a magyar gazdaság romjai közepette úgy véli, hogy a munkanélküli egyben munkakerülő is és, hogy „ösztönözze” a „lustákat”, három hónapra csökkenti jövő évtől a munkanélküli ellátást? Aztán még rá tesz egy lapáttal és a rokkantnyugdíjjasokat is visszakergeti a munkapiac sivatagjába, beleértve olyan elmebetegeket is, akik az Országos Pszichiátriai Intézet bezárása óta gyakorlatilag alig vagy nem részesülnek pszichiátriai ellátásban. Arról nem is beszélve, hogy az egykulcsos adórendszer bevezetésével –aminek piszokul örvendeznek rózsadombiék- azok a többszázezer családok anyagi fennmaradása is veszélybe került, ahol már csak az anya vagy az apa hoz haza néhány tízezer forintot. Múltkor azt hallottam valamelyik állami rádióban, hogy körülbelül 300 ezer olyan ember van Magyarországon aki több, mint 100 milliós vagyonnal rendelkezik. Ha ez igaz, akkor egész biztosan van 300 ezer tartós szurkolója a jelenlegi hatalomnak, de mi van a többi kilenc millió valamennyi magyarral? Őket ki képviseli?

Nat...

Ja, még valami, aminek talán nincs közvetlen köze a témához, de valahol mégis van, hiszen a nemzetközi bankárkaszt egyik fő példányáról szól a hír (aki ráadásul sok sok mindent birtokol már kis hazánkban) és tudjuk, hogy főleg ennek a kasztnak „tartozunk” a visszafizethetetlen államadóssággal amibe lassan beledöglünk. Na szóval, itt az örömhír: a szóbanforgó jóember éppen most ünnepelte negyvenedik szülinapját és csak 300 millió forintba került a házibuli. Ha a pórnép nem, legalább az új világrend félistenei élvezzék az élet habos oldalát, gratulálunk nekik és persze annyi boldogságot kívánunk kedves Natnak szülinapja alkalmából, amennyit ő és sors(talan)társai okoznak nekünk nap mint nap.

Forrás 1. 

Forrás 2. 
Forrás 3. ("örömhír")
Forrás 4. ("örömhír")