A ROVÁSTÁBLÁK APOSTOLA

Nem igaz, hogy a Jobbik nem áll ki a pórnép mellett, hogy a keményen dolgozó és szakképzett átlagember ne veszítse el az általa már gyakran ki is fizetett lakását -ha leszámítjuk a kifizethetetlen uzsorakamatot-, hogy ne kelljen évekig várni az átlag magyar betegnek egy műtétért miközben a nyugat-európai és egyéb izraeli betegeket tárt karokkal várják a korházak, hogy a munkavállalók "rugalmasítása" nevében ne rabszolgává varázsolják az átlagembert az új munkaügyi törvények, hogy új börtönök épüljenek a folytonosan növekedő bűnözés visszaszorításáért, hogy ne csak Gyöngyöspatán lehessen látni közmunkát végző cigányokat (vadiúj fideszes polóba öltöztetve a politikai marketing kedvéért), hogy satöbbisatöbbisatöbbi... Vagy talán mégis igaz? Ááá egyefene, azt legalább ne mondja senki, hogy a Jobbik nem áll ki a "rovástáblákért", a többi úgyis csak részletkérdés, nem igaz? Na mindegy, halihali és persze szeeebb jövőt mindenki, naná mijazhogy!

Hát igen, volt ilyen is... rég volt már (2004)... vagy talán nem is volt, csak álmodtuk?

***

ROVÁSTÁBLÁK APOSTOLA

Szokásomhoz híven idén nyáron is ellátogattam Székelyföldre, ahol abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy helyi székely Székelyudvarhelyen a „rovástáblák apostolának” nevezett. Az EP tiszteletbeli székely képviselőjeként ennél nagyobb kitüntetést nem kaphattam volna. Ugyanakkor az érdem nem csak az enyém, hiszen az a tény, hogy mára több száz hivatalos rovástábla köszönti az utazókat Magyarország-szerte, nem lehet egy ember érdeme.

Büszke vagyok a Jobbik tagságára, hogy vállukra vették a kormányaink által hazánkban csak „tájidegenként” szemlélt rovás-missziót. Köszönöm nekik azt az időt és anyagi áldozatot, amellyel eddig is hozzájárultak ahhoz, hogy a Jobbik sikerre vihesse azt a küldetést, amit ősi rovásírásunk népszerűsítése jelent. Ezzel morálisan is fényévnyi távolságba kerültek azoktól az „értelmiségi” köröktől, melyek a kulturális sokszínűségért csak akkor küzdenek, ha abban semmi sincs, ami magyar.

A rovástábla-állítás éppen ezért nem csupán egy feladat, hanem annál sokkal több: küldetés. A napjainkban megtapasztalható nemzetellenes légkörben a korábbiaknál is nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a hun-magyar rovásírás megjelenítésére a hétköznapok szintjén, hiszen ez egy olyan őseinktől örökölt jelkép, amely örökre összeforrassza, és szétvághatatlan köteléket hoz létre magyar és magyar között éljen bárhol is a Kárpát-medencében.

Éppen ezért minden Jobbik-tag nevében szeretnék köszönetet mondani azoknak a bátor székely testvéreinknek, akik szembeszállva a román állam „bozgor-mozgalmával” (a megszállók bozgornak, vagyis hontalannak nevezik az Erdélyben őshonos magyarságot) 1990-ben felállították Székelykeresztúron az első rovástáblát, majd 2003-ban újra zászlajukra tűzték a székely-magyarság ősi jelképének terjesztését. Őszintén remélem, hogy bátorságukkal és kitartásukkal továbbra is példát mutatnak Csaba királyfi magyarjai a Csonkaországban élő magyar testvéreiknek.

Az országban egyre több településre beérve hirdeti őseink írásával írt helynévtábla, hogy igazán jó jobbikosnak, és így nemzetben gondolkodó magyarnak lenni.
 

Szegedi Csanád / EP-képviselő, a Jobbik elnök-helyettese

Forrás