FORR A FÖLDKÖZI TENGER III

Az előző részek itt és itt olvashatóak.

Törökország kirúgta az izraeli nagykövetet és visszautasította azt a szeptemberi ENSZ nyilatkozatot ami szerint jogszerű az izraeli blokád Gáza ellen. Törökország a Nemzetközi Bíróságra készül vinni az ügyet, együtt az Arab Ligával, az Afrikai Unióval és az Iszlám Együttműködés Szervezetével, vagyis gyakorlatilag az Iszlám világgal. E közben Izrael elkezdett fúrni földgáz után a görög ciprusi vízekben a helybeli hatósságok beleegyezésével, amire válaszként Törökország is fúrni készül a török ciprusi vízekben. A török kormány azt sürgeti, hogy az Európai Unió és az ENSZ egyértelműen elitéljék az izraeli-görög ciprusi fúrásokat amik Törökország szerint politikailag ellehetetlenítik a két Ciprus egyesítését. Törökország támogatja Ciprus egyesítését, mert akkor többségben lennének a muzulmán ciprioták és így a kormány is előbb-utóbb muzulmán lenne, azaz Törökország szövetségese. Egy Törökországgal szövetséges Ciprus pedig nem engedélyezne izraeli gázkitermelést a vízeiben, hanem Törökországgal együtt termelné ki a gázt. Szóval, egyre nagyobb gáz van Törökország, Izrael, valamint a görög és a török Ciprus között és mivel Izrael szövetséget kötött Görögországgal (akinek irányítása alatt áll a görög Ciprus), valóban egy izraeli-görög csapat néz farkas szemet a török csapattal.

A helyzetet még bonyolítja, hogy közben a Muzulmán Testvériség által –a NATO közreműködésével- irányítás alá vett Egyiptom, Marokkó és Líbia remek kapcsolatot hoztak létre a török kormánnyal az elmúlt hónapokban, akiben látszólag jobban bíznak, mint az amerikai és európai kormányokban. Ezért, különösen fontos lett mind az EU-nak, mind az USA-nak jó kapcsolatot ápolni Törökországgal, ha jóban akarnak maradni az „arab tavasz” mozgalom által létrejött új arab kormányokkal. Ezzel tisztában is van a török kormány, hiszen valószínűleg nem merne ilyen nyíltan szembeszállni Izraellel, ha úgy gondolná, hogy Washington előnybe helyezi izraeli szövetségese érdekeit a Törökországgal való kapcsolatával szemben. Azt is tudja a török kormány, hogy hasonló okok miatt Brüsszel számára is fontos a jó kapcsolat Törökországgal, hiszen az EU is szeretne befolyásos lenni az arab térségben (ezért is költött rengeteget a líbiai háborúra) és ráadásul csak úgy van esélye terjeszkedni az arab világ felé (vagyis az olaj és gázmezői felé), ha előzőleg Törökország uniós tagállammá válik. 2012 második felében a görög Ciprus lenne az EU soros elnöke, de Törökország már bejelentette, hogy ezt az elnökséget csak akkor fogadja el, ha közben az EU egyértelműen állást foglal Törökország mellett a földközi tenger gázkitermelése és a gázai blokád ügyekben. Ráadásul Törökország ehhez köti a leendő csatlakozását is az EU-hoz.

Minden jel arra utal, hogy kialakulóban van egy Iszlám hatalom Törökország és a Muzulmán Testvériség által ellenőrzött arab országok körül, amihez várhatóan csatlakozhat előbb-utóbb a nukleáris fegyverrel rendelkező Pakisztán is. Ez az új hatalom nem akarja, hogy a ciprusi vízekben rejlő óriás gázmező gazdaggá tegye Izraelt és Görögországot (aki Törökország régi ellenfele a földközi tenger keleti térségében). Oroszországot különosen idegesitheti ez a helyzet, hiszen amennyiben a ciprusi vízekben rejlő óriás gázbuborék török kézbe kerülne, annak a legnagyobb része az európai piacra lenne exportálva, kiütve onnan az orosz gázt. Ha viszont az izraeli-görög fél kaparintja meg a gázt, abból feltehetően sok az izraeli, libanoni, szíriai, jordán és amerikai piacok felé irányulhatna, inkább mint Európa felé. Nem mellesleg, azért is idegesítheti Oroszországot a Törökország és a Muzulmán Testvériség körül kialakuló új Iszlám hatalom, mert az orosz befolyás alatt lévő közép-ázsiai muzulmán területeken egyre hangosabbak az iszlamista népcsoportok akik nem akarnak tovább Moszkva hatásköréhez tartozni. Ezek a csoportok nyilvánvalóan új erőre kaphatnak, ha a közel-keleti térségben tovább erősödik az új Iszlám hatalom aminek a kialakulásában nagy szerepe van most a török kormánynak.

Nehéz megjósolni, mi várható a jövőben. Az egyik lehetőség sajnos a háború, amiről szól a görög orthodox atya megdöbbentő jövendölése. Amennyiben Törökországon keresztül a földközi tenger gázkészlete az európai piacokra kerülne, ezzel lényegesen csökkentve vagy akár nullázva Oroszország gáz exportját Európa felé, akkor valóban veszélyes helyzet alakulhatna ki, mert az USA és az EU bizonyára igyekeznének kihasználni Oroszország íly módon keletkező súlyos gazdasági nehézségeit, ezzel sarokba tolva a medvét… Ahogy a vakond is mondta: majd meglátjuk.


mm