Változatok összeomlásra

Egyre több vészjósló jel utal arra, hogy a világ egy apokaliptikus adósságörvényben süllyed el. Az egész olyan, mintha egy gigantikus pénzügyi „fekete lyukban” tűnne el minden jövedelem és vagyon, tehát minden, amit az ember anyagi-fizikai értelemben valaha is létrehozott. A globális „megamegszorítások” lassan mindenkit elérnek, a nyugati világ és egyben a globális rendszer meghatározó hatalmai is összeomlani látszanak az iszonyú adósságtömeg és a megszorításokat követő társadalmi feszültségek roppant súlya alatt. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a megszorítások nemcsak hogy nem segítenek, éppen ellenkezőleg, rontanak a helyzeten. Könnyű ugyanis belátni, hogy ha mindenhonnan csak erőforrást vonunk el, akkor egy idő után egyre kevesebb lesz a fizetőképes kereslet, ennek nyomán csökken a termelés, növekszik a munkanélküliség, fokozódnak a társadalmi feszültségek, felbomlik a rend, és az egész rövid időn belül visszafordíthatatlan önpusztításba, sőt teljes önmegsemmisítésbe mehet át.

A görög példa azt is megmutatta, hogy az adósság hólabdahatásra épülő növekedése ilyenkor csak még tovább gyorsul az egyre brutálisabb megszorítások miatt. Mert valójában nem a görög társadalom fogyaszt túl sokat, hanem ellenkezőleg, a hitelező bankok mesterségesen szított hisztériája nyomán egekbe növő kockázati kamatfelár az, ami öngerjesztő örvénylésként mindent magába szív. A piac „beárazza” a pénzügyi összeomlást, és ezzel önbeteljesítő jóslatként ő maga idézi elő a bukást. Ha viszont „előre beszedi” a szerinte majdan bekövetkező csőd „árát”, akkor valójában nem is kellene aggódnia, mert az esetleges összeomlás neki már nem okozhat veszteséget. Amennyiben mégsem következne be az összeomlás, akkor vissza kellene fizetnie a hisztéria nyomán kizsarolt uzsorakamatot.

Noha ez teljesen logikus lenne, de ugye milyen mulatságos már maga a feltételezés is?

Ha kicsit elgondolkodunk ezen a gigantikus „erőforrás-szivattyún”, az anyagmegmaradás elvének elfogadásával azt kell feltételeznünk, hogy – mivel a világ teljes értéktermelése változatlanul gyorsan növekszik – ha van „fekete lyuk”, akkor valahol „fehér lyuknak” is léteznie kellene. Ha a világ döntő többsége vesztes, pedig az erőforrások bővülnek, akkor valahol léteznie kell egy hatalmas „szupernyertesnek” is. Az adósság ugyanis valójában „negatív vagyon”, tehát a kozmológia „szuperszimmetria” elve alapján valahol óriási vagyonoknak kell felhalmozódniuk. Kérdés, hogy a vagyonképződés melléktermékeként szétvert világban ugyan mihez is lehet kezdeni ezekkel a gigantikus vagyonokkal?

Ma nemcsak, hogy nincs válaszunk mindezekre, de valójában magát a kérdést sem lehet, szabad megfogalmazni. Egyszerűen azért nem, mert továbbra is csak a világot igazgató szuperstruktúra hamis metanyelvén lehet megszólalni, és mindig ugyanazokra a sehová sem vezető következtetésekre juthatunk. Az uralmi struktúrák – az amerikai elnöktől az Európai Bizottság elnökéig, a vezető országok miniszterelnökein keresztül a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójáig – talán jó szándékú, de szánalmas bábfigurák.

Amit látunk, azt úgy határozhatjuk meg: „jelenetek a bábok életéből”. A komolykodva meghozott döntésekről sorra kiderül, hogy már a startnál elbuktak.

Ha valaki ránehezedik a bábukat mozgató kezekre, az azonnal a diskurzusból való kirekesztéssel, megalázással és megbélyegzéssel jár – így a kör bezárul.

Mielőtt megpróbálunk választ adni a kérdésekre, érdemes elgondolkodnunk, hogy az adóssággal kapcsolatos öt alapforgatókönyv hogyan értelmezhető például Magyarországra vonatkoztatva.

Az első és evidens forgatókönyv a teljes magyar adósságállomány gyors, kvázi azonnali visszafizetése, a „generális végtörlesztés”. A második ennek az ellenpárja, az adósságnak az adós részéről való teljes megtagadása, azonnali hatályú felmondása. A harmadik ugyanez, de kicsit óvatosabban, tárgyalásos úton, fokozatos adósságelengedést kérve. A negyedik arra a feltételezésre és reményre épülne, hogy a globális hatalmi komplexumnak is érdeke az átfogó és ellenőrzött globális adósságrendezés, tehát várjuk, hogy ő kezdeményezzen. És végül az ötödik forgatókönyv az egész világ spontán összeomlása, ami aztán majd mindent megold.

Az első forgatókönyv azért nem járható Magyarország számára, mert az adósságunk már lényegesen nagyobb, mint a teljes lakossági vagyon, tehát úgy járnánk, mint azok a devizahitelesek, akiknek már elárverezték a lakását, de hajléktalan és munkanélküli páriaként is tovább kell fizetniük a „maradék tőke” törlesztését és kamatait. A második út megléphető ugyan, de iszonyú áldozatokkal járna, és félő, hogy a magyar társadalom döntő többsége erre önmegsemmisítő anarchiával reagálna. A harmadik vagy a negyedik lehetne a legreménykeltőbb, de a világ láthatatlan urai erre egyelőre nem nagyon mutatnak hajlandóságot. Végül az ötödik forgatókönyv valószínűsége napról napra egyre nagyobb, s ráadásul az elmúlt háromszázhatvan év során átlagosan hatvanévenként volt ilyen totális háborúba torkolló összeomlás. (A legutóbbi hatvanhat esztendeje!) Azzal kell tehát szembesülnünk, hogy az előttünk álló „módfelett kalandos” évtized során az itt vázolt öt, logikailag lehetséges forgatókönyv valamilyen kombinációja mindenképpen bekövetkezik. Minden lokális uralmi rend legfőbb felelőssége így most abban áll, hogy erre elkezdi felkészíteni a felelősségére bízott közösséget.

Forrás: Bogár László (Magyar Hírlap)

Bogár László utolsó mondata a legfontosabb lenne, de sajnos erről a kussol a Fidesz, pedig már ők is tudják:

"Az ország különböző területén dolgozó gazdasági szakemberekből álló hálózatunk folyamatosan frissíti a stratégiai koncepciónkban meghatározott célok, irányok megvalósításának forgatókönyvét.
Nyilvánvaló, hogy a felgyorsult kül- és belpolitikai események hatására már nekünk sem elég egy–egy elméleti modellt majd a jövőben végrehajtani, hanem azt a modellt szükséges folyamatosan adaptálni a jelenlegi környezet váltakozó viszonyaihoz.

Ahhoz, hogy a lakosság az összeomlás (vagy ahogy Fideszesek egymás között hívják K.O.) pillanataiban a lehető leggyorsabban szerveződjön közösségekbe és találja meg a túlélésüket biztosító modellek alkalmazását, a gazdasági munkacsoportunk országos hálózatának tagjai rendszerint civil munkájuk közben is kommunikálnak, felméréseket készítenek az emberekkel, legyen az a feldolgozó iparban kétkezű munkát végző személy vagy állami szervezet felső vezetője a kormánypárt környékéről.
Folyamatosan mérjük a lakosság helyzetértékelését, jövőbeli kilátásait a gazdasági hierarchia minden szintjén.

Sokszor magunk is megdöbbenünk, amikor elvakult Fidesz-közeli hivatalvezetők, önkormányzati felső vezetők egy-egy őszinte pillanatukban milyen reális képpel rendelkeznek.
Így történt ez az elmúlt hetekben is, amikor az ország jelenlegi irányításában résztvevők megnyíltak egy-egy közös munka során vagy éttermi beszélgetés közben.
Ebben a körben sajátos szlenggel fogalmaznak, amit mi összeomlásnak nevezünk, azt ők rendszerint K.O.-nak hívják.
Amit már a vidéki vezetők is tudnak:

„Nincs forgatókönyv!! Se itt helyben, se fent!"
„Nem tudjuk 3 hónap vagy 13 hónap múlva jön a K.O. De az biztos hogy jön”
„Kit érdekel 2014? Aki nem tudott annyit összeszedni, hogy otthon tartva valutában kihúzza a K.O után a következő 5 évet, annak annyi!”
„Eladom a belvárosi lakásom, mert kell egy kert - ott átvészelhetem a dolgokat"
„Ez már nem rajtunk múlik, csak sodródunk, vége a dalnak, nem tudom, mikor húzzák le rolót” 

Ezek a mondatok egytől egyik kormány-közeli személyek által kerültek megfogalmazásra.
A tapasztalat az, hogy a Fidesz úgynevezett második sora, a helyi vezetők is már reális képpel rendelkeznek, és szűk körükben mást kommunikálnak, mint kifelé.
A bankvezetők részéről se rózsásabb a kép. Kimondott tény, hogy nincs pénz a rendszerben, két megoldás lehet, IMF vagy a bankbetétek államkötvényesítése.
A kérdés csak az, mit lehet jobban lekommunikálni?
Emberek, a megtakarításaitok, betéteitek államkötvénnyé alakultak, majd elszámolunk!

Az IMF–EU lélegeztet és a maradék állami vagyont görög mintára kifordítja.
Már ők se bíznak a gazdasági problémák konvencionális megoldásában, mondhatni feladták.
Nincs forgatókönyvük, nem is lehet, mert a cion-imperialista rezsim által diktált játékszabályok alapján akarják megoldani a problémákat, és az emberek kezdenek rájönni, hogy ez nem megy. A Fidesz ezen prominens személyei kifejtették még ha burkoltan is, hogy a kormány hetekben, maximum 3 hónapos időintervallumokban tervez előre. Egyetlen hosszútávú tervezet nem jött be, nem működőképes, illetve a helyzet annyit változik hetek alatt, hogy minden próbálkozás dugába dől. A kormány képtelen elkerülni a K.O.-t.

Amíg igaz kicsiben, hogy a bank a lakáshitelesekkel, vállalkozásokkal azt csinál, amit akar, addig igaz lesz az is, hogy az országot finanszírozó nyugati intézmények azt csinálnak az állammal, amit akarnak.
De nyugodtan elmondhatjuk, hogy a K.O. után a magyar lehet, hogy földre kerül, de biztosan feláll, és akkor már nem az ellenség által adott boksz kesztyűvel fogja folytatni a versenyt, az ellenség által diktált játékszabályok alapján, hanem elképzelhető, hogy kesztyű helyett szablyát ránt."

Forrás: E.R.T - Jövőnk.info

A jövőnk.info véleményének optimista végkicsengését nem akarom romokba dönteni, de szerintem a menet nem lesz könnyű.
A nagy kérdés azonban még mindig nyitott. Érkezhet e ennyi, látszólag egymástól teljesen független médiából illetve forrásból ugyanaz az előrejelzés? Ez még mindig csak félelemkeltés, vagy már komolyan veendő felhívás egy olyan világra, amiben még egyikünk sem élt, és elképzelni sem igazán tudjuk milyen lesz az, ha nem nyit ki a Tesco, nincs mindig áram a konnektorban, nem jutunk eü. ellátáshoz, nem tudunk benzint vásárolni a gépkocsinkba... stb.

Szerintetek?


Anonymus