Atilla Róma falainál

Mialatt a hunok a Mincio folyónál táboroznak, egész Itália zűrzavarban, szörnyű félelemben kavarog és reszket. Leó pápa a keresztény társadalom vesztén szánakozva, nemcsak Valentinianus, hanem a római szenátus és nép kérésére is a közjó érdekében követségbe indul Attilához. A tisztelendő papi testülettel késedelem és megállás nélkül Galliába siet; a Mincio folyónál felkeresi a még mindig tétovázó Attilát. Az ellenség azt remélte, és erről meg is volt győződve, hogy a római püspök az egész Itália fölötti uralmat és a behódolást hozza neki; összehívta a tábori gyűlést, és a férfit öntelt elégedettséggel, vidám képpel, annak méltóságához illőn fogadta, engedélyt adott a szólásra, és a szentséges atyát nyájas figyelemmel hallgatta.
Nem annyira emberi, mint isteni akaratból jövünk hozzád az apostoli karral, szólt az, hidd el, bűnös halandók kegyetlen királyi bírája, és mert az isten tiszteletével meg a lelkek megmentésével foglalkozunk, jól tudjuk, hogy mennyei szándék adott téged a népeknek isten ostorául és a nemzetek félelméül. (5) Megértettük, hogy téged, aki a legembertelenebb nemzetségből származol, az úr nem alapos ok nélkül emelt e magas csúcsra. Mert a keresztény nép gonoszsága és istentelensége olyannyira eláradt, hogy a mindenható ostora nélkül nem lehet megfékezni, és az ég rád bízta a hatalmat, hogy az embereken behajtsd a büntetést. És – ha türelemmel hallgatod az igazságot – hát azért tett meg haragjának hóhérává, hogy az emberiséget kiérdemelt büntetéssel sújtsad, és kegyetlenségeddel mindaddig tombolj, amíg meg nem tudod, hogy eleget tettél az isteni igazságnak. A Mysiákat, Trákiát, a Pannóniákat, Illyricumot, Macedóniát, Achaiát tűzzel-vassal emésztetted, mert ezek a római tartományok önpusztító módon nemcsak ariánus, hanem mindenféle szentségtelen eretnekséggel gyötörték magukat. Ugyanezen bűnben volt részes az innenső meg a túlsó Gallia is. Az isteni szigor tehát eltaszította magától a halálhozó hitetlenséget és hálátlanságot, neked pedig mindeddig megengedte, hogy széltében-hosszában öldökléssel, gyújtogatással száguldozz. Mi, akik a mindenható istent képviseljük a földön, és Péter meg Pál védelmét és tekintélyét élvezzük, akár Illyricumban, akár Pannóniában, Macedóniában vagy Galliában elibéd álltunk volna, hogy figyelmeztessünk az ég akaratára, ha úgy gondoltuk volna, hogy egészen eleget tettél az isteni igazságszolgáltatásnak. (10) Most még nem múlt el az úr haragja; a városból, mint valami kilátóból könnyezve néztük, amint lerohanod a számos római kolóniával, ősrégi várossal ékeskedő nemes Adria-vidéket. Mégsem álltunk az utadba, de még csak egy hanggal sem tiltottunk el ettől, mert úgy éreztük, hogy a szellemek még engesztelhetetlenül haragszanak. Láttuk, amint lánggal és karddal pusztítod Isztriát és a Pón túli területet, de egy szónyi üzenettel sem gátoltunk, és azért nem, hogy e láng végre kijózanítsa a népeket, és romlatlanul tiszteljék megváltójukat. Most pedig, Attila, így értsd a hatalmas isten akaratát: A jóságos és mindenható Jézus Krisztus megparancsolja neked, hogy most fordulj vissza, nem tűri, hogy a Pón átkelve tovább dühösködj öldökléssel, fosztogatással, gyújtogatással. A Pón alul jámbor nép él, Itália többi része mentes minden mocsoktól, és kitart az igaz hitben, mellette áll a leghathatósabb védelmező, ég és föld királya, a mindenség teremtője. Tudd meg, hogy ha a Pón átlépsz és továbbnyomulsz, nem emberekkel, hanem halhatatlan istenekkel lesz háborúd. Vigyázz, Attila, vesd le a vakmerőséget, a kegyetlenséget, és fékezd meg dühödet! Mert mi lehetne esztelenebb, mint az isten ellen fegyvert emelni? (15) Mi lehetne nagyobb hálátlanság, mint csatarendbe állni az ellen, akitől az életet, a méltóságot, a hatalmat meg a számtalan egyéb javakat kaptad? Ez bizony a legnagyobb őrültség volna. Ányos és Nicasius meg a többi istennek szentelt férfi mennyei segítséggel tekintélyes városokat védelmezett meg a haragodtól. Mit cselekedhet a mindenható, akinek egyetlen legyintése egykettőre letaszíthat téged a magas trónról, méghozzá úgy, hogy neked meg szkítáidnak emlékezetetek sem marad, hiszen minden az ő felségének engedelmeskedik? Féld az urat, alázattal engedj intésének, szívesen hallgasd szolgáját és küldöttét! Mert az ő legkisebb szolgája az üdvösség jelében és Jézus nevében, mely név minden nevek fölött való, a kisujjával megsemmisíti veled együtt egész hadseregedet. Kérlek, Attila, ne merészkedj az istenség ellenére Róma városának trónjára törni, melyet az úr magának választott, és amelyen nem hogy barbár népségeknek, de még Romulus sarjának sem engedi meg az uralmat. Ez a trón, hidd el nekem, az isten országáé, amelyen helytartói és püspökei révén ő hallgatja az emberek fogadalmait és könyörgéseit. Itt bocsátja meg az emberi bűnt és botlást; itt ül törvényt mindennap, itt ítéli meg és mérlegeli az emberi vétkeket, itt Péter főpap, Krisztus helytartója, és társa, Pál uralkodik; ennek élén az ő helyébe szabályszerűen következő és mennyei hatalommal felruházott püspökök állnak, akik szemes gondot viselnek az emberi üdvösségre. (20) Ne merészeld tehát e várost, a nemzetek királynőjét, a mártírok temetőhelyét, a világ szülőjét, a dicsőség bölcsőjét, az inkább mennyei, mint földi birodalom székhelyét megtámadni. Tartózkodj az apostoli széktől, amely Péter és Pál hatalmas szellemének védelme alatt áll; tartózkodj a pápai vártól, amely szentek csontjaiból és mártírok vérével oltott mészből épült; tartózkodj a Péter szikláján emelt főoltártól! Akik az isteni birodalom székhelyéül kiszemelt Rómát valaha is merészelték megtámadni, e szörnyű gaztett miatt pusztulásra jutottak. A senon gallok a tiedhez hasonló elszántsággal és erőkkel nyomultak be Itáliába, támadták meg a várost, és a Capitoliumon kívül mindent leromboltak, aztán annyi csapás és bolyongás lett a részük, oly kegyetlen fátum üldözte őket, hogy jobb szerették volna, ha Rómát nem hogy nem foglalják el, de még csak nem is látják sohasem. Porsenna, az etruszkok hatalmas királya, élete kockáztatásával ostromolta, és gyalázattal, kárvallással, eredménytelenül távozott; aztán jobban kívánta a rómaiak barátságát, mint fegyverét. (25) Hannibál megtörte, hogy ne mondjam, megsemmisítette a római nép erejét, majd a város ostromára indult, de a bősz ellenfél nem hogy el nem foglalhatta, de még csak nem is láthatta azt; aztán ez kényszerítette arra, hogy halálra szánja magát. De, hogy ne kalandozzunk a történelemben, Alarik, a gótok királya, maga is szkítiai származék, épp most merészkedett Rómára kezet emelni, és miután meggyalázta a város fenségét, miután elkövette a bűnt, élete azonnal szerencsétlenül megszakadt. A gótok, akik sem erőben, sem vadságban nem szorulnak a hunok mögé, ezután szelídebben viselkedtek a római birodalommal. Tartóztasd meg tehát magad, Attila, az égi birodalom székhelyétől, hagyd Rómát, az istenek hajlékát, a föld királynőjét, a nemzetek anyját, a népek hazáját, az antikvitás szentélyét, ismerd el és tiszteld a diadalok emlékművét, ne emeld erős kezedet az égbeli Péter trónjára, féld a kardhordozó Pál szellemét. Ha nem így teszel, a tieiddel együtt egyszerre fogsz súlyos isteni és emberi büntetésben részesülni, s majd késő bánatra ébredve hiába keseregsz vakmerőségeden. Ezért hát a ránk vigyázó mindenható isten igéjével és a szentséges apostoli kar vezetőinek a parancsa szerint utasítunk, hogy csapataiddal együtt fordulj vissza. (30) Azonnal vidd el a táborodat innen, hajtsd el a vad, barbár népséget, menj vissza a hazádba, ne merészelj a Pón keresztüllépni, vess véget az őrjöngésnek és a gyilkolásnak, kegyelmezz az emberi vérnek, mert az isten haragját már beteljesítetted, tartózkodj Itáliától és Róma városától. Uraskodj, ahogy tetszik, Itálián kívül, Szkítiában is, mert máskülönben, tudd meg, az égből halálos ítélet leselkedik rád, és azt se felejtsd el, hogy a haragvó istenség ellenségeit azok ellenségei által szokta súlyos büntetésben részesíteni. Nagyon vigyázz, hogy veled ne így történjék, higgy Krisztus helytartójának, és hallgass rá!

Leó pápa e fenyegető és szinte isteni szavakkal úgy megijesztette a királyt, hogy az nem sokat tudott válaszolni. Alarik esetét forgatta az elméjében, és még inkább hinnie kellett Leónak. Végül röviden azt felelte, hogy a férfi tekintélye és tiszteletreméltó megjelenése meggyőzte őt arról, hogy ez isten parancsa, és mert a Mincio folyónál már meg is állt, e megtorpanásból ráismert az égi akaratra; (35) Alarik példáján megrettenve egy ideje ott állomásoztatja a táborát, nem is fogja a szellemek engedélye nélkül átlépni sohasem a Pót, és nem tesz semmit; komolyan megígéri tehát, hogy a sereggel nem vonul tovább, megfékezi haragját, amelyet isteni terv öntött bele, és azonnal szót fogad a szentséges férfiúnak, Krisztus helytartójának, ahogy parancsolta. Miután Leó kívánságát teljesítette és elbocsátotta őt, valamennyien csodálkoznak, hogy a főpap tekintete és szavai Attilát egykettőre meggyőzték, és sok főember tudakolja, hogy miért engedett oly könnyen a keresztény püspöknek, miért látszott úgy, mintha a félelem elbátortalanította volna. Nem a kis papi csoport ijesztett meg engem, mondta, és nem a pápa, hanem az a két öreg keltett bennem rettegést, aki hosszú szakállal, tiszteletet és félelmet parancsoló arckifejezéssel a férfi feje fölött kivont karddal állt, és nekem szegezett fegyverével szörnyhalállal fenyegetett meg, ha küldöttjének nem engedelmeskedem. Azt hiszik, hogy Péter és Pál sietett helytartójuk segítségére. A király parancsára a hunok Noricumba és Pannóniába helyezték át a táborukat, dühüket megfékezték, az öldöklés és gyújtogatás megtiltatott nekik, Leó egész Itália menekülését kieszközölve hálát adott az istennek, hazament Rómába, és jelentette az egyház általános szabadulását.
E jóságos atya ezután minden erejét arra fordította, hogy megmentse az igaz hitet, amelyet ez időben leginkább az eutychiánusok és a nesztoriánusok veszélyeztettek. (40) Nesztor konstantinápolyi püspök ugyanis azt állította, hogy a szűz nem az istennek, csak az embernek volt az anyja, az egyik személy testi, a másik isteni, erősítgette, hogy az isten fia az egyik, és az emberé egy attól különálló másik. Eutyches egyáltalán nem értett vele egyet, hanem azt mondta, hogy az emberi és az isteni természet tökéletesen egy és ugyanazon lévén semmiféleképpen sem különböztethető meg. Flavián bizánci metropolita mindkét eretnekséget kiátkozza. Theodosius parancsára Ephesusban zsinatot tartanak, amelyen Dioscorus elnökletével Eutychest felmentik, Flaviánt elítélik. Ezzel szemben Theodosius halála után Leó Marcianus utasítására és védnöksége alatt Calchedonba hívatott össze gyűlést, amelyet egyetemesnek mondanak, mivel 630 szent atya vett részt rajta, amelyen a szentséges gyülekezet megerősítette, hogy Krisztusban kettős természet van, és ugyanazt az egyetlen Krisztust kell istennek és embernek hinni. Aztán valamennyi atya egyetértésével nyomban kiátkozták a manicheus fertőzés szerzőit, és könyveiket nyilvánosan elégették; Dioscorus dölyfjét megtaposták, és az eretnekséget eltörölték.

http://mr-moto-velorex.blogspot.com/2011/12/atilla-ii.html

http://mr-moto-velorex.blogspot.com/2011/12/szent-marton-es-anyos.html

http://mr-moto-velorex.blogspot.com/2011/12/miutan-hunok-romai-eroket-kitapasztalva.html

http://mr-moto-velorex.blogspot.com/2011/11/senki-sem-tagadja-hogy-szkita-nemzet.html

http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/magyar-tortenelem-080903-47