Az utolsó szavazás? Pártokrácia vége?

Hogy a zsarnokság megvesse a lábát, csak annyira van szükség,
hogy a lelkiismeretes emberek csendben maradjanak 

2010. április 11-én a magyar szavazók kétharmados hatalmat adtak a 8 év után újra hatalomra jutó FIDESZ-nek. Az elmúlt 2 kormányzási ciklus szörnyű volt. Korrupciós ügyletek, sikkasztások, folyamatosan növekvő adósság és adóterhek, a 2006-os őszödi beszéd szülte események, a liberális fertő és még sorolhatnám. Az emberek joggal voltak felháborodva és változást akartak.

Természetesen mindenki máshogy képzelte el a változást. Voltak, akik radikális változást akartak az előző kormány elszámoltatásával együtt. Voltak, akik a negatívumokat nem is érzékelve - vagy csupán a Fidesz iránti nem tetszésüket kifejezve- a szegfűs pártban látták a megoldást. És volt a többség, akik vakon megbíztak a Fidesz ígéreteiben.Hogy mik is voltak ezek? Eget rengető ötletekre nem kell gondolni. Választási füzetükben csak a jól megszokott fortélyokat olvashattuk:  

- az adócsökkentés nevezetű varázslat (ez mindig bejön, pedig nem volt még olyan kormány, ami meglépte volna, sőt…)

- a nyugdíjak védelme (itt még a nyugdíjpénztárak védelmezőiként léptek fel:link)

-1 millió munkahely 10 éven belül (személy szerint ez mosolyogtatott meg a legjobban, rosszabbul hangzik, mint egy ócska hitelreklám)

- elszámoltatás (mert ugye a Jobbik programját sem árt másolni, erről és többiről is szólok még később)

Konkrét ötleteket, célokat természetesen nem igazán olvashatott a nagyérdemű (így majdnem egy év elteltével sejthetjük, hogy miért is), a választási plakátokon csak néhány pozitív töltetű szót lehetett látni, mint például a „változás” vagy „remény”. Ráadásul Orbán Viktor miniszterelnökön kívül nem lett megnevezve más miniszter sem. Az elbutított magyar nép azonban mégis elhitte, hogy a vér vízzé válik.
A választás lebonyolítására nem szeretnék sok szót pazarolni. Maradjunk annyiban, hogy furcsa módon nem éppen magas részvétel mellett is órákkal elhúzódott a szavazás és tömegével álltak sorba az emberek egyes választókerületekben még este 7 óra után is. Természetesen ez is újabb témát adhat a kétkedők világában.
És ahogy azt páran sejtettük, ebből a kutyából sem lett szalonna… Ahogy az lenni szokott, a választási ígéretek nem valósultak meg vagy csak részben. Adócsökkentés elmaradt, helyette jöhet az egykulcsos adó, ami a magasabb jövedelmű társadalmi rétegeknek kedvez. A nyugdíjak államosítását megszavazták, az elszámoltatásra pedig csak azoknál került sor, akiknél nagyon kilógott a lóláb (Hagyó Miklós) vagy akit már nem véd a mentelmi jog (Dávid Ibolya). Munkanélküliség pedig még mindig aggasztó, főleg az ország keleti felében, de lassan mindenhol. Pozitívumnak tekinthető az IMF-fel való szembefordulás, azonban ki tudja, hogy milyen következménye lehet ennek is.
Az ember nem is gondolná, hogy emellett vannak még rosszabb dolgok is, azonban csalódnunk kell. Az új kormány intézkedésein egyből látszódott, hogy szeretné a hatalmát minél jobban megszilárdítani. Igyekszenek az Alkotmánybíróságot megkerülni, jogait szűkíteni és mindenhonnan eltávolítani azon személyeket, akik ellent mondhatnak döntéseiknek (link). Médiatörvényt szavaztak meg, aminek köszönhetően kontrollálhatják az írott- és internetes sajtó világát, valamint a rádiókat és hírműsorokat, 2 lábbal tiporva így a demokrácia egyik alapkövét (és az érvényes EU jogszabályokat), nevezetesen a szólásszabadságot. Ezzel az intézkedéssel próbálja majd valószínűleg a kormány elnémítani például a kuruc.info hírportált, valamint minden olyan sajtóorgánumot, ami kritizálja tevékenységét. Innentől pedig már csak pár lépésre vagyunk a cenzúrától (link).
Vajon egy hatalomnak miért kell félnie a véleménynyilvánítástól? Emlékszünk még a márciusi ifjak 12 pontjának legelsőjére? „Kívánjuk a sajtó szabadságát és a cenzúra eltörlését!” Ha ezt az alapvető követelést nem tartják be, akkor mégis milyen forradalomról beszél a kormány?
Egy olyan médiatörvény nem lenne káros, amelyben az újságíróknak kötelező lenne megadniuk az információjuk hiteles forrását, így dezinformáció mértéke csökkenne, és elkerülhetővé válna a normális személyek kikezdése a megélhetési újságírók által. Bár ebben az esetben úgy érzem jó pár pletykalap bezárhatná a boltot J

Az ellenzék helyzete sem rózsás így a kétharmad mellett. Sem a MSZP, sem a Jobbik és az LMP sem tud számottevően fellépni a narancsos párt törvényjavaslatai ellen. Kisebb csúsztatásokkal azt is lehet mondani, hogy az ellenzék szerepe szinte csak parlamenti odamondásokra redukálódott. Legnagyobb baj az, hogyha nem lesz ellenzék és az információ is szabályozva lesz, akkor egy újabb diktatúrával nézhetünk szembe, ami ráadásul alkotmányba szeretné foglalni mindezt. Pedig mindig szükség van olyan szerveződésekre, csoportokra, amik felhívják a figyelmet az aktuális hatalom téves intézkedéseire vagy ballépéseire.

Az elmúlt 20 év pártokráciája sajnos arról szólt Magyarországon, hogy a pártok egymást gyalázták és járatták le ahelyett, hogy az ország rendbetételével foglalkoztak volna. Azonban ebből nem az következik, hogy csak egy pártra lenne szükség. Kétharmados többséget adni pedig roppant felelőtlenség volt. Ilyen hatalommal rengeteg olyan tervet vihetnek véghez, ami normál kormányzás során megvalósíthatatlan volt. Természetesen ennek megvan a pozitív oldala is, azonban eddig csak a Fidesz hegemóniájának kiépítését szolgálta nagyrészt az elsöprő parlamenti többsége.
S vajon mit hoz majd a jövő? Jelenleg nem sok jót ígér, egyetlen bizalmunk a tömeges tudatra ébredésben lehet. A jelenlegi világrend omladozik, az viszont kétséges, hogy jó irányba haladunk vagy sem. Az ellenzék, ha lassan is, de kapcsolt, hogy a Parlamenten belül nem lehet túl effektív, így az utcára kell mennie. Ezt próbálja majd tavasszal meglovagolni a kommunista utódpárt. Félő, hogy a MSZ(M)P magába szippantja a csalódott és naiv tömegeket, akik elfelejtették az elmúlt 8 évet. Az embereknek végre be kellene látniuk, hogy a megoldás nem egy pártban rejlik, hanem abban, ha a magyar ember végre összefog egymással egymásért. Azonban az eddig vezető út még hosszú lesz, úgy érzem.

Moonlight