Egy kis lelkiség

Kedves Embertársam!

Amennyire módomban állt, és elolvashattam pár korábbi cikket, valamint a hozzá kapcsolódó megjegyzéseket, azt tapasztaltam, hogy Magyarországért, a magyarokért, és önmaguk boldogulásáért aggódó emberek hallatják hangjukat, osztják meg véleményüket másokkal. Sok tényt olvashattam a magyar politikáról és gazdaságról és itt-ott indulatoktól, elkeseredettségtől és csalódástól összefacsarodott szívekkel is találkoztam. Talán a legnagyobb sebet a tehetetlenség érzése ejtette ezeken a magyar szíveken...

Elgondolkoztam rajta, vajon a mai Magyarországot, a magyarokat mi is teszi boldogtalanná valójában? Az, hogy a politikusok, akikre a nép az országot bízza, épp az ország érdekei ellen dolgoznak? Hogy az elmúlt évtizedek politikai döntései következtében a hazánk gazdasága romokban hever, és ennek köszönhetően egyre keservesebben tudnak megélni a magyar családok? Lehetne még újra és újra elmondani ugyanazt, sérelmeinket kihangsúlyozva mindent bizonyos embercsoportokra fogni, de nem lennénk teljesen igazságosak...

A magyarok az elmúlt évtizedekben mindig másoktól várták a "megváltást", a megoldást a problémákra, és nem ébredtek rá - tisztelet a kivételnek - hogy a megoldás a saját kezükben (szívükben) rejtezik. Ugyan mit ér a politika, vagy akár a gazdaság hús-vér emberek nélkül? És mit is tesznek ma ezek az emberek? Félnek. Félnek attól, mi lesz holnap, mi lesz a szeretteikkel, az álmaikkal. Minden nap lenyelik a keserű pirulát, mikor meghallgatják/elolvassák a híreket, és elnyeli őket a harag, a gyűlölet, mert tehetetlennek érzik magukat. Ez a gyűlölet pedig csak emészti a magyar embert, élő halottá teszi, aki más, vele együtt élő embertársaira nézve sem éppen lelkesítő, sokkal inkább méregként hat.

Nem szándékom senkinek sem megsérteni a politikai nézeteit, de szeretném, ha az emberek megtanulnának önmagukban hinni és nem "idegenek", vagy egyszerűen csak "mások" által hozott változásokra várni. Én arra tettem fel az életemet, hogy segíteni fogom az embereket, legjobb tudásom szerint, tiszta szívvel, lélekkel. Tudom, a sok év alatt önmagunkban felépített hiedelemvilágunkat átformálni, értékrendünket megváltoztatni nem egy pillanat műve, és nem is egy-két nap vagy hét. Nem bort iszok és vizet prédikálok, a hátam mögött már sok felismerés és ennek hozadékaként tapasztalat is áll, de tanulnom még így is nap mint nap szükséges, ha jobb emberré akarok válni.

Aki úgy érzi, szeretne végre valami mást, jobbat megélni, boldog magyar emberré válni, arra kérem, adjon esélyt magának. A népünk csak akkor lesz képes újra régi fényében ragyogni, ha az egyes magyar emberek visszanyerik önbizalmukat, önbecsülésüket, úgy is mondhatnám, megvilágosodnak. Soha ne gondoljuk, hogy nincs választási lehetőségünk, mert mindig van…

Én arra kérek minden igaz lelkű magyar embertársamat, tanuljon meg és merjen is másként gondolkozni, érezni! Vegyük észre, hogy mi magunk teremtjük meg mindazt, ami körbe vesz bennünket. Mi fogadjuk el a politikusok döntéseit és mi vagyunk a jelenlegi érdekcsoportoknak kedvező gazdaság igahúzói is. Mi vagyunk azok, akik elhisszük, tehetetlenek vagyunk, kis porszemek csupán a nagy egészben, és nem vesszük észre, hogy minden egyes porszemben ott rejlik az erő, a lehetőség, hogy megbontsa a rosszul működő egészet, sőt ha kedve tartja, akkor létrehozzon egy újat, egy jót, ami teljesen más elveken működik, más értékrenden alapul, mint a régi.

Vegyük észre, hogy a gazdaság és a politika is képtelen számunkra változást hozni, erre elég meggyőző belátható bizonyíték az elmúlt pár évtized. Ne várjuk egyetlen egy politikustól sem, hogy változást fog hozni. Nem fog. A változás nem fentről fog megindulni, hanem alulról, nem kívülről fog megtörténni, hanem belülről, minden egyes ember szívéből, az abban lakozó magyarságtudatból. Mennél több ember ébred tudatára, veszi észre, hogy változás csak akkor fog történni, ha ő maga változik meg - példát mutatva környezetének is -, annál közelebb kerülünk egy új, békés, igaz értékeket hordozó Magyarországhoz.

Mindenkinek áldott, szeretettel teli Új Esztendőt kívánok!

Lélekgyógyász