Izland- az elhallgatott polgári demokrácia győzelme.

A média a legapróbb részletekig tájékoztatott bennünket, az Egyiptomi és a Líbiai eseményekről. Mélyen hallgattak viszont a lázadásokról és a békés, de eredményes polgári forradalomról, amely két évvel ezelőtt zajlott le Izlandon, ahol a polgárok kikényszerítették a kormány távozását és az alkotmányuk átírását. Talán éppen azért, mert az Izlandi események egy korszerű polgári forradalom modellje voltak. Az Izlandi forradalom cenzúrája a legjobb bizonyíték arra, hogy hogyan kezeli a média hatalom azokat az információkat, amelyek veszélyesek lehetnek a politikai és a gazdasági elitnek.

Az Izlandi nép eltörölte a régi kormányzat minden  örökségét, a nagy bankok államosításra kerültek, és népük nem fizeti meg az adósságot, amelyet a korrupt politikusok alakítottak ki. Azért nem, mert az izlandi adósság egy (talán szándékosan...) hibás  gazdaságpolitika eredménye, nem pedig annak, hogy a polgárok túl sokat ettek vagy túl sok ruhát vásároltak volna.

Az új alkotmányban rögzítették, hogy a politika főszereplője a polgár, és nem a politikus.

Jelenleg Izland a legjobb példaképe a polgárok békés és tisztességes, de elsöprő erejű reakciójának a jelenlegi hatalom ellen, amelyik az országot és a világot a válságba vezette. Az Izlandi modell megmutatja, hogyan kell elérni, hogy a politikusoknak tartaniuk kelljen a nép reakciójától, ha nem a nemzet érdekében tevékenykednének. Ne az életüket féltsék, hanem a politikai karrierjüket, de azért legyen veszíteni valójuk..

Elhallgatott tények Izlandról:

2008-ban államosították a legnagyobb bankot. A pénznemük összedőlt, és a piacuk is összedőlt. Az ország csődbe ment. 2009-ben nagyszabású tüntetések voltak a parlament előtt, a nép lemondásra kényszerítette a miniszterelnököt és az egész kormánykoalíciót.
A politikusok követelték az adóság megfizetését Nagy Britanniának és Hollandiának, összesen 3.500 millió Eurót, amelyet 15 év alatt kellet volna megfizetni 5,5% kamattal.

2010-ben a nép az utcára vonult, és kiharcolták maguknak az általános népszavazás törvényét. 2010 januárjában a köztársasági elnök elutasította ennek a törvénynek a ratifikálását, és bejelentette, hogy konzultálni fog az Európai unióval.

A nép ismét az utcára vonult. Márciusban népszavazás volt, amelynek az lett az eredménye, hogy a nép  93%-a elutasította az adósság megfizetését Nagy Britanniának és Hollandiának.
A kormány rá volt kényszerítve, hogy elkezdje az állami tisztségviselők átvilágítását, ügyeik kivizsgálását, hogy jogi felelősségre vonja a vétkeseket a válságért. Utána következett egynéhány bankvezér és menedzser bebörtönzése. Miután az Interpol kiadta a parancsot, minden érintett bankár elhagyta az országot. A nép megalkotta az új alkotmányt, amelyik már nem  Dánia alkotmányának másolata, amint ahogy korábban volt.

2011 februárjában összejött az alkotmányalkotó testület, amelyet a nép által közvetlenül választott képviselőkből állt, és elfogadásra előterjesztették az új alkotmányt, amely széleskörű nemzeti megállapodás alapján született.

Az Izlandi forradalom rövid történelme címszavakban: 

az egész kormány és a régi politikusi kör lemondatása,

bankok államosítása,

általános népszavazás,

a válságért felelős emberek felelősségre vonása, bebörtönözése 

egyenesen a nép képviselői (és nem pártok)  által átírt alkotmány elfogadása.

Az Izlandon történő eseményeket olyan politikusok mint Merkel (német), Sárkozy (francia), Cameron (angol), Zapatero (spanyol), Berlusconi (olasz) és mások, szorosan figyelemmel kísérték, és gyorsan felismerték az izlandi példa elterjedésében rejlő veszélyt az ő korrupt rendszereikre nézve.

Az Izlandon történő eseményekről szóló híradás bojkottját szigorúan betartotta az összes korporációs sajtó, rádió és televízió, tudósítók ezrei váltak "vakká, süketté és némáva" az izlandi eseményekkel kapcsolatban. Némely állam vezetői állítólag a médiáknak cserébe a hallgatásért, adókedvezményeket ígértek.

Mindezek ellenére az Izlandi forradalom eszméje terjed az egész világon. Ellenálltak a korrupt és tarthatatlan rendszernek, és a világnak leckét adtak az igazi demokráciából. Azon politikai és gazdasági elitek akarata ellenére, akik az izlandi, illetve az egész világra kiterjedő válságot okozták.
Előbb vagy utóbb, ez a történet az egész világon ismeretté válik, és vélhetően követőkre talál majd. A szabadság iránti vágynak nincs határa!
Talán nem véletlen, hogy mindez Izlandon történt, ahol az újkori világ legrégebbi parlamentje van az "Althinget", amely 930-ban alakult.

Forrás: http://www..votoenblanco.com/Las-democracias-degradadas-de-Occidente-silencian-la-
revolucion-civica-de-Islandia_a4122.html